Hogyan olvassuk a lélek tükrét?

A Cambridge-i Egyetem egy új kutatásából kiderült, DNS-ünk befolyásolja azt a képességünket, hogy egy személy gondolatait és érzelmeit kiolvassuk a szeméből. A tanul­mány a Molecular Psychiatry című szaklapban jelent meg. A kutatási eredményt húsz év munka előzte meg. Első lépésben kifejlesztettek egy kognitív empátia tesztet, melynek a következő nevet adták: „Kiolvasni a tudatot a szemből” (Reading the Mind in the Eyes Test). A röviden csak szemtesztnek nevezett vizsgálat feltárta, hogy az emberek képesek gyorsan értelmezni, mit gondol vagy érez egy másik ember, mindezt kizárólag abból, hogy a szemébe néznek. A vizsgálat azt is megmutatta, hogy egyes emberek jobbak ebben, mint mások, és hogy a nők átlageredménye ezen a teszten ki­emelkedőbb, mint a férfiaké.

A jelenlegi kutatásban az egykori csoport — kiegészülve a 23andMe genetikai társaság munkatársaival, valamint francia, ausztrál és holland kutatókkal — világ­szerte 89 000 emberrel vé­geztette el a tesztet és értékelte az eredményt. A felmérésben résztvevők nagy része a 23andMe kliense volt. A friss eredmények megerősítették, hogy a nők magasabb pontszámot érnek el a teszten. Még fontosabb, hogy a kutatócso­port bebizonyította: a szemteszten nyújtott teljesítményünk genetika­ilag meghatározott. Megállapította továbbá, hogy nők esetében a 3-as kromoszóma tulajdonságai hozhatók összefüggésbe azzal a képességükkel, hogy mennyire tudnak olvasni mások szeméből.

A kutatást Simon Baron-Cohen,a Cambridge-i Egyetem Autizmus Kutatóközpontjának vezetője, Varun Warner, az egyetem doktorandusza és Thomas Bourgeron, a párizsi Diderot Egyetem, valamint a Pasteur Intézet munkatársa ve­zette. Érdekes módon férfiak esetében a szemteszten való teljesítmény nem volt összekapcsolható a 3-as kromoszóma vizsgált területén lévő génekkel. A kutatócsoport ugyanezeket a mintázatokat találta azokban a teszteredményekben is, melyek egy független, 1 500 fős, ikreket érintő felmérés csoportjától származtak, ezzel megerősítették, hogy megbízható az a megállapítás, mely a nők jobb teljesítményére utal a gondolatok és érzések szemből való kiolvasása terén.

A 3-as kromoszóma érintett ré­szén található egyebek mellett a LRRNl-gén, melynek kifeje­ződése magas az emberi agyban, annak egy bizonyos területén, a striátumon (képünkön pirossal), és amint azt az agyi képalkotó eljá­rásokkal kimutatták, szerepe van a kognitív empátia kialakulásában. Ezzel összecseng az a megállapítás, miszerint azok a genetikai változa­tok, melyek hozzájárulnak a szem­teszten elért jobb eredményhez, egyben a striátum nagyobb térfogatát is jelentik az emberi agyban. Ezt az utóbbi összefüggést a kuta­tók még további munkával szeret­nék alátámasztani.

Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az autizmussal élő és az anore­xiás emberek általában alacsonyabb teljesítményt nyújtanak a szemtesz­ten. A kutatócsoport azt találta, hogy azok a genetikai változatok, melyek a szemteszten nyújtott ma­gasabb teljesítményhez járulnak hozzá, növelik az anorexia kocká­zatát, ám nem növelik az autizmusét. Azt feltételezik, hogy ez talán azért van, mert az autizmus társas és nemtársas vonásokkal is rendelkezik, és a jelenlegi teszt csak egy társas jellemvonást vizsgált.

Varun Warrier elmondta: „Ez azeddigi legnagyobb teszt a világon, mellyel a kognitív empátiát mérték. Ez azelső tanulmány, mely megkísérelte összefüggésbe hozni a teszten való telje­sítményt az emberi genommal. Fontoslépéssel jutottunk előre a neurobiológiatudományában, és egy darabot a helyéretettünk abban a kirakóban, hogy vajonmi okozhatja a kognitív empátiábantapasztalt változatosságot.”Bourgeron hozzátette: „Az új kutatás megmutatta, hogy az együttérzésrészben genetikai eredetű, de nem sza­badna szem elől tévesztenünk más fon­tos társadalmi tényezőket, mint példáula korai neveltetést és a születés utánitapasztalatokat sem.”

A népes kutatócsoport most azt teszteli, hogy vajon megismétlődnek-e ezek az eredmények. Ehhez azt tervezik, hogy részletesen fel­térképezik: mit is tesznek az agyban ezek a genetikai különbségek, ami­nek a kognitív empátiában tapasz­talt egyéni változatosság a követ­kezménye. Az új kutatás egy lépéssel közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük, a lakosság körében miért ilyen változatos a kognitív empátia.

Forrás: Szilágyi-Nagy Ildikó Életés Tudomány • 2017/31