Mit mond a pszichogenetika a drogfüggőség okairól?

Azok az emberek lesznek drog és/vagy alkoholfüggők, akiknek édesanyja a terhesség ideje alatt vagy a gyermek csecsemő korában ivott és/vagy kábítószert fogyasztott. Sőt azoknál az utódoknál is nagyobb eséllyel alakul ki a drogfüggőség, akiknek az anyja terhesség időszaka alatt nem kábítószert, hanem különböző gyógyszereket (vérnyomás csökkentő, antidepresszánsok, inzulintabletta, magzatvédő vitaminok, antibiotikumok, fej- és fogfájást csökkentő tabletták) szedtek. A terhességnek azon hetében (pl. 7 hetesen), amikor az anya elkezdte a gyógyszer, gyógyszerek vagy a kábítószer fogyasztását, a születést követően az utód 7, illetve a 7-es szám számtani vagy mértani sorozataiban a felmerülő problémáinak a kezelését nagy eséllyel a drogfogyasztásán keresztül fogja megoldani. Újra játssza a terhességi időszakban az anyuka részéről felmerülő problémára (pl. depresszió) adott választ, amit az anya antidepresszánsok szedésével, az utód pedig kábítószerrel szedésével ér el. A terhességi időszakon kívül a tágabb famíliában (apuka, nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér) is van arra vonatkozó információ, hogy kábítószerfüggőség volt, akkor az utód az egyedi életében nagyobb eséllyel fognak a kábítószerfüggéssel kapcsolatos problémák előfordulni, vagy ha úgy tetszik, a famíliájára jellemző problémára adott megoldási séma újra játszódni.

A függőbetegségek (alkohol, drog, istenhit terjesztése) a már korábban megteremtett félelem következményei. Megfigyeléseink alapján azokból az emberekből lesznek istenhívők, és az isten országát hirdetők, akiknél a 3 éves kortól kezdődő animisztikus korban kielégületlenség tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy a képzeleti, érzelmi és szellemvilágukat a szülői letiltó mondatok miatt (pl „ne beszélj már hülyeséget, szellemek nem léteznek”) nem tudták egészséges módon megélni. Ebből következően az animisztikus korban félelem alakul ki, amely félelem mint fő motiváció vezeti el az istenfélő utódot felnőttkorban az istenhithez és istentől reméli a benne lévő félelem enyhítését. A félelem enyhítésével az erek fala ellazul, ezért jobb lesz az agy oxigénellátása, így kellemes euforikus állapot jön létre hasonlóan, mint a THC, kokain fogyasztásakor. Ha arra gondolunk, hogy manapság és a 90-es évektől terhes anyáknak a háziorvosaik vagy a reklámok javasolnak magzatvédő vitaminok szedését, nem nehéz rájönni, hogy a mai serdülő korosztályokban miért ennyire magas a kábítószer fogyasztása. Mivel a kábítószerfüggőség betegség, nem a büntetőjog feladata annak megoldása, hanem az egészségügyé Az újrajátszási kényszert nem lehet jogszabályokkal megfélemlíteni, mert a hetedíziglen a famíliában végighúzódó szenvedélybetegségek a mindent vagy semmi természeti törvényének engedelmeskednek. Az újrajátszási kényszert nem lehet kiírtani a drogfüggő beteg szervezetéből, csak maximum annak felismerésével tudatosan beleszólhatunk, ezáltal enyhíthetünk rajta. A mindenkori hatalomnak érdeke, hogy az embereket a törvényeken keresztül félelemben tartsa, ami egyben virágzó üzletet is jelent a gyógyszergyáraknak, hiszen a félelem csökkentésére sokan szednek és sokan fognak sokféle gyógyszereket szedni. Ennek alapján a gyógyszergyárak és gyógyszertárak legalizált módon termelhetik és árulhatják a gyógyszereket. (Vö.: F. Galló Béla: A bennünk kódolt jövő 2012).

F. Galló Béla megközelítése alapján a pszichogenetika felkínálja a lehetőséget az életút, a környezet, a betegségek, a DNS szintű információk és a pszichológia közötti kohézió megteremtésre. Új szemléletet hoz az ember pszichés, mentális, biológiai állapotának, valamint a különböző életesemények okainak jobb megértésében. Ezáltal olyan korrekciós lehetőségeket kínál, amelyek elősegíthetik a gyógyulást. Az egyén, a család vagy akár a társadalom egészének működése válhat értelmezhetőbbé, kiszámíthatóbbá és igény szerint befolyásolhatóbbá, hiszen a jövőbeli események is matematikai pontossággal, tudományos alapokon előre valószínűsíthetők. (F. Galló 2011).

A pszichogenetika olyan öröklött információk összessége, ami kizárólagosan az adott genetikai territóriumra jellemzőek. Nem más ez, mint a valamely ős által elszenvedett és fel nem dolgozott mentálgenetikai traumatizálódás ismétlődése. A pszichogenetikai információt a DNS nagyárkához hidrogénkötéssel kapcsolódó fehérjék hordozzák. Az őket kódoló recesszív homozigóta allélpárok - amelyeket a pszicho- és mentálgenetikai események, traumák működtetnek - a pszichogén párok. A pszichogén dominancia nem feltétlenül születéskor dől el, mert a tömörítve elraktározódott anyai és apai információk az adott hívójelre az életszakasz későbbi időszakában is kibomolhatnak és kifejthetik hatásukat. (F. Galló 2011).

F. Galló mentálgenetikának nevezi azon információk összességét, amely az egyedfejlődés során újként jelentkezik, azaz karaktere eltér az öröklött információktól. Ide tartoznak az ivarsejt képződésétől kezdődően a nemzés, a fogantatás, a magzati kor, a születés és az azt követő életút során az egyed által megélt új traumák, melyek lenyomatot hagynak szervezetében. Ezek a mentálgenetikai információk származhatnak szűk családtól (szülők, nagyszülők), de megjelenhetnek a tágabb környezet hatására is (például társadalmi, politikai helyzet). Olyan új események, cselekedetek vagy gondolatok ezek, amik közvetlenül az egyedre hatnak. (F. Galló 2011).

A pszichogenetikában traumának minősül az az esemény, amely bármelyik immunválaszt hosszabb ideig tartja fent, mint ahogy az adekvát volna. E három alkalmazkodási gesztus időtartama határozza meg a szervezet sérülésének mértékét, azaz, hogy az immunválasz traumatikus lenyomatot hagy-e a biologikumban vagy sem. Az esemény kapcsán módosul a szervezet fehérjeszintézise, és a megváltozott fiziológiás állapot rögzíti a hozzá kötődő mentális állapotot, valamint az öt érzékszerv által aktuálisan érzékelt környezetet. Így kialakul az egyén saját traumatérképe, melynek megtartására a későbbiekben törekszik. (F. Galló 2011).

Az F. Galló által tételesített újrajátszási kényszer törvénye kimondja, hogy a hordozott traumakarakterek matematikai periodicitással megismétlődnek az egyén életében, mert a szervezet, működőképességének fenntartása érdekében újra és újra megidézi az adott traumakarakterhez köthető állapotot, hogy megtalálja a biologikumot ért traumára az adekvát immunválaszt. Az első traumák (traumagyök) lenyomatképződése során a sejtmemóriában rögzül a megváltozott fiziológiás és a hozzá kötődő mentális állapot, melyek összességéből kialakul a pszichotropizmus. A szervezet krízispontokban a megnövekedett traumaéhséggel újra és újra megidézi ezeket a helyzeteket. Megjelenik a non-lokális törvény (szinkronicitás) alapján a kompatibilis hívójel, aminek hatására a sejtmemória aktiválja a pszichogén párokat és megkezdődik az általuk kontrollált transzkripciós faktorok nélküli génexpresszió. A pszichogenetikai információ így átíródik biológiai információvá (mRNS) és megjelenik az anyagcsere szintű változás (F. Galló 2011).

Nem minden sérelemből válik elraktározódott trauma. Mindenekelőtt az immunválaszokat kell úgy megválasztani adekvát módon, hogy az egyén méltóságát, hierarchikus besoroltságát megőrizze vagy javítsa. Fontos, hogy minden sérelemre idejében reagáljon az egyén úgy, hogy a válaszreakciók mindig életet támogatóak legyenek. Ez azt jelenti, hogy nem a moralizáló szabályok, a „mi illik és mi nem” dönt helyettünk, hanem az evolúciós törvények azok, amelyek mentén a traumatizálódások, az ambivalenciából adódó belső konfliktusok és a betegségek kivédhetők, elkerülhetők. Mindehhez feltétlenül fontos a támogató környezet. Ha ez nincs, a sérelemből trauma válik, ugyanis a közösség (család, barátok, nép, kultúrközösség stb.) viszonyulása a traumához rendkívül fontos – nagy hatásuk van arra, hogy a traumára adott egyéni válasz a közösség hierarchiájában romlást, devalválódást okoz-e. (F. Galló 2011).  

Forrás:

A drogfüggőség génpszichológiai okai az újrajátszási kényszer vonatkozásában

Készítette: Tromposch József biológus 2014