Belépés

Nőies érzelemvilág a konfliktusok megélése szempontjából

Mi indokolja, hogy külön beszéljünk a nőies érzelemvilágról, sőt azt is megkockáztatom, hogy magának a biologikának a nőies aspektusáról?  A biologika, azaz az új orvostudomány valójában maga az együttműködés, a kommunikáció a lélek, az agy és a test között. Ehhez képest a kórokozó elméletet és műtétet preferáló akadémikus orvoslás a férfias „küzdjünk meg!, pusztítsuk ki!” nézetet vallja. Az új medicina egységesítő szemléletű. Mai kifejezéssel élve: holisztikus. A hagyományos nyugati orvoslás viszont részeire szedi szét a testet, és harcba száll a betegségekkel – a lélek dimenzióiról pedig szó se essék előtte! Avval nincs ideje foglalkozni, és már olyan távol került ettől, hogy talán nem is tudja, miként fogjon hozzá. Az egészségügyben dolgozók egyéni, ösztönös empátiáján múlik, hogy a szenvedő testen túl az érző, gondolkodó lényt is észre veszik-e.Véleményem szerint tehát a férfias és a nőies viselkedés közti különbség lényegében az új medicina és az akadémikus orvoslás között különbség. Járjuk körbe a NŐIESSÉG kérdését ősi hagyományunk tükrében. Kezdésnek Máté Imre Yotengrit köteteiből és Boldizsár Ildikó meseterapeuta egyik interjújából idézek. Őseink hitvilágára a DUALIZMUS jellemző.

Több hitrendszerre vonatkozóan is használják – szinonimaként – a polaritás és dualizmus megnevezéseket, valamilyen kettősség együttes megnyilvánulásának kifejezésére. Ám inkább csak azon rendszereket volna helyes polaritásnak nevezni, melyekben ellentétes erőkként viszonyulnak egymáshoz a párba rendezett elemek. Ide tartoznak azok a világképek, ahol a jó és a rossz, vagy az aktív és passzív alkotnak „párt”. Ezek mindegyikében – kivétel nélkül – a párt alkotó princípiumok szembenállása figyelhető meg, ami áthatja a gondolkodási rendszert is. Ez azt jelenti, hogy a kettősség valamennyi megnyilvánulását egymással ellentétes, egymást gyengítő, kioltó energiákkísérik. Mindez folyamatos ütközést, konfliktust, harcotállandósít. Az egyénen belül, az emberi kapcsolatokban és a társadalomban egyaránt.

“Ahol a jó és a rossz „egyensúlya” a lét garanciája, ott elkerülhetetlenül szükséges a rossz jelenléte. „…rossznak, a sötétség tartozékának, pedig azt nevezhetünk ki, akit, vagy amit akarunk. Ez teljesen önkényes, attól vagy azoktól függ, akik a hatalmat gyakorolják. Ez a vallási-filozófiai alap – a princípiumok jóra és rosszra osztása – mindenféle relativizálás és minden fokú társadalmi igazságtalanság igazolására alkalmas.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 41.o.)

Az őseink világképének dualizmusa azonban mindezektől eltérővalódi dualizmus, mert itt nem egymással szembeni, hanem egyirányú, együttes hatás van a pár elemei között, melyek így nem gyengítik, hanem erősítik egymást. Szembenállás helyett tehát együttállás, melyben az erők is összeadódnak.

(Dualitás figyelhető meg a Tejút ikerörvénylésében, vagy a DNS láncban, vagy pl. a férfi-nő viszonylatában.)

Nősténység és hímség duális egyensúlyában a kettő együtt alkotja azegészet. Isteni elrendelés és atermészet törvénye szerinti összetartozás,melyben mindkét fél egyenlő és jó.

A NŐ tisztelete, értéke és megbecsülése a legszentebb dolgok közé tartozik. Eleink bölcselete szerint

„Aki „még nem érintett asszonyszemélyt”, az még csak fél-ember volt, az Istenség mércéjével mérve gyerek. Ezért BOLDOGASSZONY oltalmában volt. Mihelyt „érintett” nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 38.o.)

Azaz a NŐ a kapocs a férfi számára az égiek felé. Amint a népmesékben is írva vagyon.

BoldizsárIldikó meseterapeuta  interjút adott 2001-ben Békés Pál írónak, amelyben a magyar nők lelki alkatát mutatja be:

„Számomra egy mese arról szól, minden azzal kezdődik, hogy az első mondatban van egy boldog állapot, egy egyensúly. A második mondatban pedig már ez az egyensúly megbomlik. Megbomolhat úgy, hogy valakit megölnek, elrabolnak, nincs gyerek, vágy támad, elszegényednek, nincs pénz vagy nincs mit enni. A mese további része nem más, mint ennek az egyensúlynak ahelyreállítására való törekvés. Minden mese másképp és másképp állítja helyre ezt a megbomlott egyensúlyt.”

“Most már nagyjából tudom, hogy a magyar nőknek mi a kedvenc meséjük. … A leggyakrabban A hét holló című mesét mondják. Majdnem 80%-os az arány. Ez azért érdekes, mert nem párválasztó meséről van szó, tehát nem férfi–nő kapcsolatról szól. Ez az a történet, amikor az anyuka meggondolatlan átok folytán hollóvá változtatja a hét fiútestvért, és ezután születik egy lány, aki elmegy megváltani bátyjait.

A nők ezt szeretik nagyon, hogy vissza kell hozni a fiúkat. Hosszú idő volt, mire rájöttem, hogy miért szeretik ezt a magyar nők, és tényleg döbbenetes, mert ez a legdurvább szenvedéstörténet. Ami ott azzal a nővel történik, annál súlyosabb megpróbáltatás kevés mesében van. Ugyanakkor pedig nagyon szép, hogy a magyar nők ezt szeretik a legjobban, mert az egész mesének az az üzenete, hogy a nők feladata az, hogy visszahozzanak valami emberit ebbe a világba, ami eltűnt innen. Mindig, amikor állattá változtatott lényt kell emberi formájába visszahozni, az valami olyasmiről szól, hogy mindaz, ami egyszer itt volt, azt vissza kell ide hozni, és annak itt a helye. A fiúknak például mást kell véghez vinniük a mesében. Nagyon érdekes, hogy a férfiak szerepe az, hogy kipusztítsák azt, ami nem ide való, ez a sárkány alakja vagy a gonoszé. Tehát a férfiaknak mindig ki kell valamit pusztítani, ami nem idevaló volt, a nőknek mindig vissza kell hozni valamit, ami idevaló volt.

Ez a hét holló meséjében a legdurvább szenvedéseken keresztül sikerül csak. Csalánból kell ingeket varrni, nem szabad hét évig megszólalni. Ez nagyon érdekes. A nők valahogy tudják, hogy anémaságban, amikor nem beszélünk, akkor milyen dolgokat tudhatunk meg magunkról, és mennyire fontos lenne, és mennyire nem tudjuk megvalósítani.

A magyar nőkhöz visszatérve, azokat a meséket szeretik, amelyekben aszenvedésnek, a tűrésnek, a másokon való segítésnek, megváltásnak nagyon nagy szerep jut.”

Hogy a BESZÉD mennyire lényeges, arra vonatkozólag Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató a 2005-ös, Mindentudás egyetemén elhangzott eladásában elmondja, hogy a hálózatokat (a fehérjéinktől az Univerzumig) a legfontosabb ismérveiken túl, jellemzi az, hogy úgynevezett gyenge kapcsolatok is segítik a stabilitását, az adott hálózat fejlődését.

Például az erdők gyenge kapcsolatai a talajban vannak: gombák adják át a fák számára egyik helyről a másikra a tápanyagot. Az erdő nem fák halmaza, hanem egy együttműködés eredménye.

A társadalmakat a nők stabilizálják.

Nők fecsegnek, csevegnek, pletykálkodnak. Ez evolúciós vívmány.

Azokban az országokban, ahol a nők ezen tevékenysége tiltott – főként, ha férfival teszik -, azok a világ feszültséggócai. Érdemes volna figyelembe venni, és kutatni ezt a meglátást!

Megváltozott körülmények között (mint például az 50-es évek magyar politikai helyzete) a férfiak elkezdenek könyökölni, küzdeni, szorongani, ami megnöveli a stresszhormon, a kortizol szintjét, és ez gátolja az immunrendszert. Eközben a nők együttműködnek, kibeszélik a problémáikat. A legtöbb új gondolat akkor születik, amikor két megdöbbentően különböző információ egymásra talál. A kapcsolódás véletlenszerűségében benne van a gyenge kapcsolódás. A társadalomnak foglalkoznia, használnia kell a gyenge kapcsolatokat.

A beszéd, tehát az egyik legfőbb különbség. (Megjegyzem, az Interneten olvasgatva több cikket is találtam, amelyekben a férfi és a nő különbségeit írják le. Pál Feri atya blogja volt az egyik fő forrásom ebben a kérdésben.)

A nők agyában legalább két beszédközpont van.

A nők érzelmei és verbális, kifejező készségei jobb és bal féltekéjükben egyaránt megtalálhatók, ezért gondolkodásukat, közléseiket az érzelmek gyakrabban színezik, befolyásolják.

A nők esetében a két agyfélteke közötti kapcsolat sokkal gazdagabb.

A fiú és lánygyerekek eredetileg nagyjából egyformák. Aztán a fiúkban felszabadul egy hormon, aminek hatására fokozatosan kialakulnak a férfiakra jellemző külső jegyek: testalkat, izmok, a csontozat jellegzetes eltérései, és mindezek mellett a két agyfélteke közötti összeköttetések is erősen megritkulnak (inaktívvá válnak). Mire felnőtté válunk, ezek a különbségek már nagyon jelentősek. A két agyfélteke közötti lazább kapcsolódás egyik következménye, hogy a férfiak számára teljességgel megszokott az érzelmek és a cselekvés különválasztása, míg a nőkben ez a két dolog nagyon szorosan összefügg.

A férfiak agyában két olyan agyterületet sikerült azonosítani,amelyekben az érzelmek megjelenésekor jelentős aktivitás figyelhető meg. A nők esetében nincsenek ilyen konkrét zónák, az érzelmek feltörésekor az agy egészén megnövekszik az aktivitás.

Ha egy házaspár megérkezik egy idegen helyre a FÉRFI: körülnéz, és felméri a terepet, azaz a BIRTOKOT. Pl: merre tudok menekülni?

A NŐ-t ez nem érdekli, ha menekülni kell, a férfi majd megmenti. A nő ösztönös figyelme arra irányul: Kik vannak itt? Hogy néznek ki? Milyen viszonyban vannak egymással? Hogyan reagálnak egymásra? A nő birtoka a FÉSZEK.

A férfi biztosítja a területet, a nő pedig működteti azt.

A férfi kiemeli a lényeget – míg a nő számára az egész a lényeg, a környezettel és a következtetésekkel együtt. A nőt például nem elégíti ki annyi, hogy a férje egyik munkatársának gyereke született. Neki fontos az is, hogy mikor?, mekkora?, hogyan? stb.

Ahogyan a nő és a férfi beszél, az kifejezi, ahogyan a nő és a férfi gondolkodik, ez pedig kifejezi, ahogyan a nő és a férfi érez.

Miért kap akkora nyomatékot az érzelem a biologikában?

Erre a Dr. Ryke Geerd Hamer által felállított 1. biológiai természettörvény: A megbetegedések vastörvénye a válasz:

Minden ún. megbetegedés, amely nem mérgezés, sugárzás vagy baleset következtében keletkezik, egy érzelmi megrázkódtatással, konfliktussal indul, és egyidejűleg zajlik lelki, agyi és szervi szinten. Ősi válaszreakcióval sejtet szaporít vagy szövetet sorvaszt azért, hogy életben tartson minket pillanatról pillanatra.

Az agy minden vagy semmi alapon működik!

A „betegség” tehát az agy lehető legjobb megoldása adott pillanatban arra, hogy túléljük az egyedül elszenvedett váratlan, drámai erejű konfliktust, ami megütközést okozott nekünk. A kibillent érzelmi állapothoz igazodva az agy beindítja annak a szervünknek az alkalmazkodását, amelyikhez a konfliktusunkat társítottuk. (Például, ha a munkahelyről történő elbocsátást mocskosságnak, emészthetetlennek éljük meg, azt az agyunk átvitt értelemben falatnak értelmezi, és a tápcsatorna egy szakaszára helyezi el az ALKALMAZKODÁS-t, azaz daganatot növeszt azon a bizonyos területen.) Mindez erősen függ attól a belső párbeszédtől, amit az érzelmi kilengés kapcsán magunkban folytatunk.

Amikor – a példánknál maradva – megoldódik a munkahely kérdése, azaz MEGOLDÁS-t nyer a folyamat, akkor a korábban létrejött daganat elbontására, a korábbi helyzet HELYREÁLLÍTÁS-ára ad parancsot az agy a testünknek. A szerveinkben lezajló változások csakúgy, mint az élőtermészetben képesek volnának önmaguktól rendeződni, ha a hosszas drámázás helyett a megnyugvást,együttműködést, megoldásra törekvést keresnénk! Mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy egy-egy érzelmünkkel meddig kívánunk viaskodni.

Tudom-tudom!

Az igazi konfliktus őrjítő és fájdalmas!

Pillanatnyilag teljességgel elviselhetetlen és megoldhatatlan! Azonban manapság (a legegyszerűbb módon túl: azaz, hogy valakivel bizalmasan megosztjuk, kibeszéljük gondunkat) számos más lehetőség és terápia is rendelkezésre áll.

Én személy szerint az új medicinás konzultációt és a kineziológiai stresszoldást választottam feladatomul, hogy így álljak hozzám forduló embertársaim rendelkezésére.

BlogIca

Eredeti blogbejegyzés: 2013. szeptember 22 Link

 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.