Belépés

Nézd meg az anyját!

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát, mondja a népi bölcsesség. Tévedés azt hinni, hogy csak a külső jegyekre és a neveltetésre akarták felhívni a figyelmet eleink. A zárt közösségek idején párválasztásnál figyelembe vették a család történetét, a terheltséget, a sorsot, a túlélési képességet. Mindezt az örökítendő anyag védelmében.

 

Az ember élete során többször választ társat, barátokat, életformát, és ezeken keresztül betegségeit és életkilátásait is meghatározza. Ha generációkra visszamenőleg vizsgálunk egy családot, megfigyelhető, hogy a választások, sorsok jellege bizonyos mintákat követ. Vannak családok, ahol egymás után rákban halnak meg, van, ahol nagypapa, unoka egyaránt a negyedik házasságát éli. Vajon ösztöneinket, melyek választásainkat befolyásolják, genetikusan örököljük? És ha igen, hogyan kódoljuk, hol tároljuk ezeket az üzeneteket?

 

Miért felelnek a pszichogének?


A genetika egyik régi fontos kérdése az, hogy vajon csak az örökítőanyag, a DNS kódol, küld üzeneteket a szervezet számára, vagy a szervezetből közvetített ingerek is hatnak a DNS-re? Változhat

„Egy stresszhelyzet, egy lelki hatás,
legyen jó vagy rossz, kódolódik,
és később akadályokat képez…”

a DNS, alakulhatnak testünk folyamatai a minket ért traumák hatására? A DNS nukleinsavai, melyek testünk működését, felépítését meghatározzák, néhány véletlen mutáció kivételével nem változnak. Ezek határozzák meg testünk szerkezetét, működését. Azonban a DNS tartalmaz egyéb, nemrég felfedezett komponenseket is. Ezek fehérjék, elszórva a kettős spirál árkaiban. Az úgynevezett pszichogének mentális fejlődésünk térképei. Meghatározzák a válaszainkat bizonyos ingerekre.

Ma már tudjuk, hogy a mód, ahogy a minket körülvevő világot befogadjuk, hatással van ránk. Ami az egyik embernek komoly stressz, azt a másik hétköznapi dologként éli meg. De miért van az, hogy míg egyikünk retteg a macskáktól, másikunk akár az ágyát is megosztja velük?
Reakcióinkat egyrészt örököljük, másrészt saját élményeink alapján alakítjuk. Képzeljük el az egészet úgy, mint egy könyvtári katalógust, amelyben benne vannak a családi, evolúciós emlékek és a saját élmények egyaránt. A katalógus egyre bővül… Természetesen nem minden emlékhez kötődő folyamat aktív, mert ekkor az életünk elviselhetetlen lenne. De a fenti példánál maradva, félhet valaki azért nagyon a macskától, mert aktív benne az ősember memórialenyomata, akit a kardfogú tigris üldözött. A pánikbetegségek (irreális félelmek) alapja néha ilyen egyszerű.


Rossz emlékek a családi katalógusban


A genetikai anyagunkat meghatározó kromoszómapár felét anyánktól, felét apánktól kapjuk. A családban, a történelmi múltban történtek a génekben mágneses lenyomatokként elraktározódnak. Tehát örökségünk mindkét család, sőt tágabb értelemben az emberiség evolúciós lenyomatát tartalmazza. Itt nyer mélyebb értelmet a „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” bölcsesség. Kiegészíthetnénk úgy, hogy nézd meg jövendőbelid szüleit, nagyszüleit, a család történelmi, földrajzi környezetét, fogantatása idejét és körülményeit, és tapasztald meg bizonyos traumatípusokra adott válaszát.
Mi a jellemző rá? Menekül? Támad? Mindent elvisel, netán kaméleonként alkalmazkodik stresszhelyzetekben? Fontos időszak a magzati kor, amikor a környezet erősen meghatározza a baba fejlődését. Nem mindegy, hogy stresszes vagy nyugodt kommunikációban vagyunk édesanyánkkal. Az üzenet megérkezik az anyával testi-lelki köldökzsinóron át kommunikáló magzathoz. Olyan embereknél, akiknél ilyenkor például a félelem volt a meghatározó inger, gyakori felnőttkorban a pánikbetegségre vagy a leukémiára való hajlam. Félhetett az anya a gyerekvállalástól, vagy nem akarta a gyereket, ezek az ingerek a szervezet információs rendszerén át eljutnak a magzatig, aki, főleg a sejtosztódás szakaszában, ennek megfelelően alakítja biokémiai alkalmazkodását, fogadórendszerét. Később, születés után, a félelem ingere elindíthatja ezeket a folyamatokat. Maga a születés élménye is lenyomatokat képez, és befolyásolja a mindennapjainkat. Egy stresszhelyzet, egy lelki hatás, legyen jó vagy rossz, kódolódik, és később akadályokat képez, vagy megváltoztathatja életfolyamataink természetes ritmusát.

 

Hogyan rendezhető tudatalattink infobankja?


A tapasztalások, az egyéni élmények és a családi örökség kielemzése segít bennünket problémáink, betegségeink okainak feltárásában. Ha megtudtuk, hogy melyik ősünk problémáját futtatjuk éppen, homeopátiás szerekkel is segíthetünk abban, hogy ez a beégett „minta” megváltozzon. De alkalmazhatunk családállítást, hipnoterápiát vagy spirituális választerápiát is az „elakadásunk” feloldására. Mindegyik módszerrel közelebb juthatunk a családi, párkapcsolati sérülések megértéséhez és azok újraírásához. A legfontosabb, hogy ismerjük fel, mi okozza a problémánkat. A felismerés a régi bölcsesség szerint már fél gyógyulás.

 

 HOMEOPÁTIA lelki traumákra

  • Az Arnica testi-lelki sérülésekre gyakran adott szer. Hasznos egy foghúzás után, de segíthet egy párkapcsolati problémában meggyötört embernek is. Érzelmi traumákra kiváló gyógyír, főleg olyan családoknál, ahol például az ötvenes években meghatározó volt a félelem, vagy ahol a szülők abortuszt fontolgattak.
  • Szinte nincs olyan család, ahol ne lennének üldözöttek a felmenők között. Akit a háború alatt deportáltak, vagy börtönben volt, hosszú ideig élte át a félelem és düh érzését. Ennek a Stramonium nevű szer felel meg a homeopátiában.
  • Ahol a szülők, tegyük fel, hippik voltak, és gyakran szívtak füvet, majd életre hívtak egy utódot, ott a gyereknek nem árt a Cannabis homeopátiás hígítása.
  • A hetvenes években élt családok jellemzője a kiégettség, reménytelenség volt. Az ő gyermekeik számára hasznos a Veratrum album nevű szer

F. Galló Béla pszichogenetikus írása

Forrás: nlcafe.hu

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.